Arturo Maracalone beleszeret egy kibaszott csavarhúzóba

Egy kurva unalmas nap kurva unalmas mélypontján született eddigi legsikeresebb novellám. (Eddig konkrétan ketten fenyegettek meg súlyos testi sértéssel a mű olvasása után). Jöjjön tehát Arturo aki kurva hülye, de ez elsőre nem derül ki:

Forró nap volt. No playa, no cerveza, no kurvák szaga a szélben. Arturo izzadt atlétája mind szag, mind halmazállapot szempontjából kezdett elviselhetetlen lenni,ez azonban nem tántorította el munkájától. A műhelyben a forróságon kívül terjengett még a fémforgács esszenciája, valamint a nem túl higénikus mellékhelység aromája is.
Egy ilyen nap után nem csoda, hogy latin hősünkben ismét megfogalmazódott a megnyugvást, boldogságot,valamint rendeszeres veszekedést jelentő társ, a nagy Ő, avagy méginkább ŐK gondolata. Ezután általában a kurvázásban keresett menedéket gondolatai elől, ez a nap azonban másnak bizonyult. A műhelyből kifele menet meglátta azt a tárgyat, amit nagyon jól ismert, minden nap vele dolgozott, társak voltak, kiegészítették egymást, nem boldogultak volna a másik nélkül. Ez a gondolat mélyen markolt bele, hirtelen ötlettől vezérelve zsebrevágta a csavarhúzót. A mozdulat, valamint a tudat, hogy új társa testéhez simul, közel van hozzá olyan boldogságot és kielégultséget kölcsönzött Arturonak, amihez foghatót még sohasem érzett. Hazaérve aztán beteljesedett a gyönyör, és hősünk ettől a naptól fogva megváltozott. Keméyen dolgozott, gyűjtögetett, míg végül imádottjával nekiindultak a nagy útnak: átszökni az amerikai határon.
Sajnos a románc keserű véget ért, mivel a tájékozatlan és naív Arturot fegyveres rablók választották el kedvesétől. Latin barátunk magányosan halt meg egy bandaháborúban, négy évvel később.